A sparhelt. Mi más szimbolizálhatná ennél jobban, amit a frissen birtokba vett ház, és az azzal kapott életforma jelent számomra. A meleget, a családot, a sütemény illatát, a vidék ízét, a hagyományt, a gyökereket. A sparhelt blogba minden beleillik, öröm, bánat, a vidék, az evés, a kert, az évszakok, a színek, a szív és a lélek...

Oldalak

2016. augusztus 29., hétfő

Rapid kert rendezés



Mert hogy nem a türelemről vagyok híres. Mindent, azonnal, azt amire mindenki azt mondja, hogy 'ááá, azt nem lehet', na azt meg pláne...





Ami gyorsan kell

Amit azonnal akartam, az a zöld sövény.  Emiatt a köztudottan gyorsan növő Leylandi ciprusból ültettünk egy sort a kerítés mellé márciusban, hogy na, lássuk tányleg olyan gyorsan növekszik-e... És bár igyekeztem optimális feltételeket biztosítani neki, óriási, laza földdel feltöltött ültetőgödör, rendszeres tápoldatozás, és fáradhatatlan locsolás, de ekkora eredményre nem számítottam... A márciusban   ültetett 60 cm magas növényekből álló ciprus sor, augusztusban  137 cm, szép, dús sorrá változott. A kezdeti fellendülés ellenére kb. 2 év a kritikus időszak, amiben eldől tényleg maradnak-e velünk, a hűvös idő bejövetele vízválasztó lesz. Szóval hajrá ciprus! ;)


A tujasor 2016.márciusban 60 cm magasan:




2016. augusztusban 137 cm magasan:




A diófa alatt is van élet...


Adott a kertben ugyanis a hatalmas diófa . De nekem hiányoztak a virágok, bokrok körüle.  Erre hiszik nagyon sokan, hogy lehetetlen, egyrészt az árnyék, másrészt a diófában lévő juglon miatt, amit kevés növény visel el.

Egy kis kutakodás után egy egész sor növényre  bukkantam, de ezek sora persze feleződik, majd harmadolódik, és negyedelődik, mert nem elég ám, hogy bírja a diófa alatti klímát (aminél mellesleg nincs csodásabb, olyan finnyásak ezek a növények), de szeressem, évelő legyen, színe is legyen, mert zöldből is megárt a sok, de azért ha lehet örökzöld legyen, mert télen már mégiscsak kell a zöld!

Vannak csodásan burjánzó Árnyékliliomok, párfrányok, amik jól érzik magukat a diófa árnyékában, csak sajnos én nem érzem jól magam velük. Az aduászok tehát kilőve.
                     
De akkor jöjjenek az én növényeim!  A Fotínia, az örökzöld cserje, aminek piros színben pompáznak a levelei, a törékeny virágokat hozó azálea, a nagy kedvenc  a Hortenzia, a tavasszal rózsaszín virágokat ontó Tavaszi bangita, a hatalmas sárga virágot bontó Örökzöld Orbáncfű, a szintén örökzöld Buxus, és végül még egy örökzöld, a mindig vágyott, télen  is piros bogyókkal pompázó Magyal, a karácsony dísze!  Mind gyönyörűen fejlődnek, virágoznak a diófa tövében, sőt jól bírják a bringával szlalomozást, és a négylábúak temperamentumát is.

És ha egyszer, idővel mégis feladják, a diófával való együttélést, akkor is megérte...


Csupaszon




Benépesítve






Azálea


Orbáncfű




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése