A sparhelt. Mi más szimbolizálhatná ennél jobban, amit a frissen birtokba vett ház, és az azzal kapott életforma jelent számomra. A meleget, a családot, a sütemény illatát, a vidék ízét, a hagyományt, a gyökereket. A sparhelt blogba minden beleillik, öröm, bánat, a vidék, az evés, a kert, az évszakok, a színek, a szív és a lélek...

Oldalak

2016. augusztus 27., szombat

A ház felújítása



A könyv

Asszony és  háza. A könyv, ami olyan sokáig meredt rám egy könyvesbolt  polcáról. Minden nap.  Az asszony. Meg a  ház. Ami az övé.  És csodákat tesznek egymással.  Szeretem  hogy már nem csak egy távoli remény, hanem  az én idézetem lett a fülszöveg:

"A könyv főszereplője a ház maga, ahogyan kitalálódik, felépítődik, belakjuk, ellepjük. Ahogyan zajlunk benne, kutyák, macskák, gyerekek, barátok, tüzek, vizek, mesék, képek. És énekeljük közben a Mary Poppins kéményseprőjével: "I do what I like, and I like what I do" (Azt csinálom, amit szeretek, és azt szeretem, amit csinálok.)" (Petrik Adrien - Asszony és háza)"







Itthon vagyunk...

A költözés napja. Minden túlzás nélkül, életem egyik legboldogabb napja. Kis lelkiismeret furdalással teszem közzé a kezdeti képeket, mert lehet, hogy nem a legjobb passzban volt ez a kicsi ház, de mi így szerettünk bele, nekünk így tetszett, minket így, ilyen kócosan ütött szíven. Szóval lehet, hogy kellett egy választékot fésülni rá, de mi azonnal éreztük, hogy itthon vagyunk.

Azóta sok minden történt a házban, igazán ütős "utána" képekben egyelőre eddig mégsem  bővelkedünk.
A dizájn, még csak most következik. Eddig a nehezét gyűrtük. De dizájn ide, vagy oda, a vízforraló segítségével, babakádban való fürdés, és a mostani állapotok közötti érzés, szavakban, és képekben nem kifejezhető!!!



Megjöttünk! :)

Ilyen volt
Ilyen lett






Az első reggel

Amikor az első napon kiléptem a kávémmal a dér csípte,  napos februári reggelbe, a ránk maradt kis lakók vizslató tekintetével magamon, egyszerre minden a helyére került....







Mint a mesében...                            



Amikor először kiterítettem ezt a néhány ruhát, még kicsit hülyén is éreztem magam, mert csak álltam ott, és gyönyörködtem benne... na, nem azért mert olyan szép, hanem amit jelent, amilyen hangulatot áraszt...  De mielőtt nagyon elszégyelltem volna emiatt magam, a 6 éves hang felkiáltott mögöttem: "Aztaa, anya de szép! Olyanok vagyunk mint a mesékben!"




 






Az udvar


Előtte



Alakul...








 


A leylandi ciprus sor márciusban, majd 5hónappal később... 

Bevallom kételkedtem ebben a hihetetlen iramú fejlődésben, de megfelelő körülmények mellett valóban fürge  növény!












A kerti csap














A kút ilyen volt:

Előtte

És ilyen lett:








A felszedett hajópadlóból lett kivágva az új, igazán rusztikus kútfedő...




Egy kis lazúr, mert lazúr nélkül már az utcára sem mennék ki, mit lehet tudni..., a jó öreg muskátli, és egy régi szerzemény egy padlásról.









A kutyaház  is a felszedett hajópadlóból készült...















A házikó (született nyári konyha)




Ilyen volt
Ilyen lett





A konyha


A régi fürdőszoba felszámolásra került, és konyha lett belőle, (bár ez kicsit nagyképű, mert csak lesz belőle...) a fürdőszoba pedig a kamra helyére került. Ez leírva egy sor. Átélve több hónap por, sitt, nomádság,  valamint 3 hét  víz, és  maradéktalanul funkcionáló WC nélkül!  Vitathatatlanul ez volt a legkeményebb epizód...



Előtte

Előtte





Jakuzzi...




Utána


























Fürdőszoba

Az én valóra vált álmom...


Előtte





Utána


Ilyen lett














Nappali


Előtte
Utána


A nappaliban zajló munkálatok alatt az előszoba a lakás jollyjokere lett. Multifunkciós szuper helység, amit egészen megszoktuk a végére, és még  meccset nézni  is tudtunk a kertből! :)





 Mindeközben a nappaliban 'bííícs'...  Nem is értem miért kell egy kis homokért egy vagyonért  Kenyáig repülni. Nekünk volt homok. Mondom én, hogy kertes házba kell költözni, ott minden van.                                            '
















De aztán jöttek a kőművesek, és rövidre zárták a plázst, egy laza 10 cm-es beton, laza 3 hét száradás, és kész is. Semmiség. A kényelmetlenségért, aggódásért, fáradtságért felelős sejtjeink eddigre már rég elhaltak, fél  lábon is megcsináltuk volna.





































Eddigre azonban teljesen megszállták a házat a mesterek. Eddig még csak-csak bemerészkedtünk, persze roppant szégyenteljes arccal,  ha kellett  lóugrásban, pókjárásban, rákmászásban, törpejárásban, közlekedtünk, és becs szó kerültük a tiltott zónákat, de mostanra átvették az irányítást, jobb nem bolygatni az erőviszonyokat, szóval jobbnak láttuk a kert végében felütni a sátrat, biztos, ami biztos... :D







Gyerekszoba (hamarosan)








Étkező  



Előtte







Utána


     


























Egy kis generál





















A kert

Az érzés, amikor 7 évesen, korán reggel, ujjongó örömmel arra ébredsz, hogy karácsony van... na ugyanazt éreztem, amikor  az első napok egyikén felébredtem. "Ma végre gereblyézek!" :)

Előtte
Utána



                                                          


És végre ők is megérkeztek hozzánk
















2 megjegyzés:

  1. Anita. Köszönöm, hogy átküldted. A ház, volt és lesz, az álmok és a megvalósítás. A lemondások és az örömök. És nem utolsósorban a gondolataid, amik szépek és értékesek.

    VálaszTörlés