Szeretek a rózsaszín napfelkeltében munkába sétálni, hallani,
ahogy a kerítés felett a nevemen szólítanak, a nyári alkonyatban mezítláb
locsolni, szeretem a fészer ajtó nyikorgását, a mellettem sétáló rigókat, a kéményből szálló füstöt, szeretek mindent, amim itt van.
Jönnek emberek és történetek, jönnek évszakok, barátok, sorsok, stabil sziklák,
és könnyű pillanatok. Minden lassan
történik, csendben, hogy a tündérek se ijedjenek el… Csendben, hogy meghalljam,
amikor a kertek alatt járnak könnyű lépteikkel, virágkoszorút fonnak egymás
hajába, majd tovatűnnek a tavaszi párában…
És a történet igazi szépsége az igazságában rejlik, a tavasz tündéreket tényleg a házunk előtt 'fogtam', és nagyon hálás vagyok, amiért teljes természetességgel feleltek igennel, amikor a kertembe invitáltam őket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése